"- A harmadikon? Húha. A nagyapád jól bírja?- Ha nem a
kulcsaimmal lennék elfoglalva, bizonyára meglepődnék ezen a figyelmességen. Így
azonban természetesnek veszem…
- Azt mondja, igen, bár szerintem egyre nehezebben megy neki.
Nagyon féltem őt. Nem akarom elveszíteni, már csak ő van nekem…
- Úgy érted…
Felérek a legfelső emeletre, vagyis a harmadikra. Kihámozom
magam a hátizsákomból, megfordulok, és lenézek a pár lépcsőfokkal lejjebb megtorpanó
fiúra.
- Pontosan úgy értem...- sóhajtok, - ahogy mondtam. Árva vagyok."
Folytatást hozok az előző fejezethez kapcsolt három komment fejében!
Úgy gondolom, tpr megérdemli.
cecile
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése